Olyan békés volt minden. Meleg és otthonos. A pattogó tűz hangját hallottam egészen közelről, és az ismerős füst illata töltötte be az orromat. Aludni csendben és békében. Csak ez járt a fejemben. Valami mégsem stimmelt. Kinyitottam a szemem, de a fejembe hasított a fájdalom, és csak homályosan láttam. A sötétben erősödő fény támadt, és egyre melegebb lett. Fel akartam kelni, de túlzottan szédültem. Aztán kezdett minden kitisztulni, és egyből felnyomtam magamat a durva törmelékek közül. A romos épület levegője porral és füsttel telítődött. Egyedüli fényforrást az egyre terjedő tűz biztosította. A lángnyelvek éhesen keresték maguknak a következő felfalható dolgot. Törött bútordarabok, anyagfoszlányok és más, felismerhetetlenségig roncsolódott tárgyak égtek már a földön.
Kétségbeesetten kutattam valami menekülési útvonal után, de ahol a falak nem voltak épek, ott áthatolhatatlannak tűnt a törmeléktenger vagy a tűz. Azt sem tudtam, hogy egyáltalán a föld alatt vagy felett voltam.
Megpróbáltam felállni, de már megint belehasított a fejembe a fájdalom. Odakaptam a kezemet a homlokomhoz és friss, meleg vér tapadt rá. Valamit muszáj volt tennem, ha nem akartam itt meghalni. Kiabálhattam volna segítségért, hátha valaki meghallja és segít kitalálni a lángok közül, de akár magam is nekiállhattam valamivel eloltani a lángokat.
Kétségbeesetten kutattam valami menekülési útvonal után, de ahol a falak nem voltak épek, ott áthatolhatatlannak tűnt a törmeléktenger vagy a tűz. Azt sem tudtam, hogy egyáltalán a föld alatt vagy felett voltam.
Megpróbáltam felállni, de már megint belehasított a fejembe a fájdalom. Odakaptam a kezemet a homlokomhoz és friss, meleg vér tapadt rá. Valamit muszáj volt tennem, ha nem akartam itt meghalni. Kiabálhattam volna segítségért, hátha valaki meghallja és segít kitalálni a lángok közül, de akár magam is nekiállhattam valamivel eloltani a lángokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése